Annyit mondok, fapapucs.

családi fotó

Hol volt, hol nem volt, a kerti törpék, porcelán hattyúk és ezernyi más kültéri dekorációs cukiságon túl, a 2,5 mm-esre nyesett pázsitfüvek gyepén is túl, a nagy gonddal felstócolt farakásokon is túl, ahol a kurta farkú malac túr, a boldog tehenek földjén élt Narancs, Hórihorog, Csillagszem,  és Gubanc. 

Narancs volt mindközül a legfiatalabb, a haja holland nemzeti színben játszott, a bőre pedig olyan áttetsző volt, hogy annak finom filmrétegén át könnyen kivehető volt a kék és vörös érszalainak kusza gráfja, ami szoros gúsba kötötte szálkás izomkötegeit. Amikor nevetett, a halántékán kidagadó ér éppen a kacagás periódusidejének felére lüktetett. Hangszála még nem tört pálcát afölött, hogy kis gazdája bakfis vagy férfi korban van-e és ez a dilemma a hangjának széles frekvencitartományában is megmutatkozott.Így aztán folyton annak két szélsőséges értéke között oszcillált. A második fiú, Hórihorog 1 méter és 97 mm magas volt. Néha úgy tetett, mintha ő lenne Aliz, mikor tévedésből a nagyranövesztő gombát falta be. Ha otthon volt, a csöpp holland házikóban, egyszerűen nem lehetett megkerülni; a konyhában sertepertélt,de lábai még az ebédlőben voltak, mikor karjai -iszonytató csápok- már a spájzban matattak. Messzi földön híres volt a szélmalom-táncáról, amit egyenesen holland adatközlőktől, valamikori hering halászoktól tanult el. A holland hagyománykincs (ami inkább nincs, mint van) része a „Tenger ellen emel a hollandus falat, De röptében hágja meg a sózott halat” kezdetű régi, régi dal is, amit a tánccal egybekötve énekelnek. Egyik alkalommal Hórihorognak éppen a nappali szobában jutott eszébe hagyományt őrizni, de egyhamar szoros összetűzésbe keveredett a belmagassággal. A plafon beszakadt és azóta is Jack Nicholson és az ő ördögi szemöldöke figyel minket a résekből.

Bár valamennyi kedves volt Gubanchoz, Csillagszem volt neki mindközül a legkedvesebb -még ha annak illúziója, hogy ő más, mint a társai, pillelétű volt csupán. Ő is, mint minden sajtfejű (ahogy magukat a hollandok öniróniával nevezik) a kenyerét a mélyhűtőben tartotta. Reggelente a részint jégkrisztályos, másutt már aggasztóan puha, de még nyirkos szeletekre margarint kent, amire cukor és ételszínezékből készült reszeléket szórt. Ő maga is úgy mosogatott, hogy a felhabosított csetrest tette a szárítóra (az öblítés funkciójáról Gubanc, minden igyekezete ellenére, egy hollandot sem sikerült meggyőznie). Bár nyitott nemzet hírében állnak, Gubanc rétori képessége kevésnek bizonyult az okfejtéssel szemben, miszerint a tisztítás folyamata a hab felvitelével már megvalósul. Sajnos a gyakorlatot a wc használat utáni rituáléra nem vitték át; a szappanos kézmosás nyújotta élvezetek helyett kézmosás helyett ujjaikat a csapból -legfeljebb- 2 másodperc alatt kiáramló vízmennyiséggel ijesztegették meg. Az meg, hogy újhagymának a levelét használták csak és termése, a hagyma (a zöldség névadója) a kukában landolt, szívet facsaró volt számára, így ellene ágált. Viszont azzal a tévhittel szemben, hogy az orrfújás nem csak illetlen, de egészségtelen is, Gubanc már erején felülinek érezte, hogy harcra keljen.

Amiért Csillagszem kilógott a sorból, az a furamód előzékenységének és szexista megjegyzéseinek volt betudható. Utóbbi zene volt Gubanc füleinek, mert ezzel az ellenkező nemhez való tartozásuk elismerést nyert, ami a feminista elvekkel bőven átitatott holland kultúrában főben járó bűnnek számított. Éppen ezért, ha Gubanc unatkozott és kicsit kuncogni vágyott, a nemére tett pejoratív megjegyzéseket. Ilyen volt például, hogy hajlamos eltévedni (mert nőként az orientációs képesség nem szerepel az evolúciós munkaköri leírásában) vagy hogy nem tud párhuzamosan parkolni, nem úgy a férfiak (amit természetesen maga sem hitt el, hiszen frenetikusan jól vezetett). Ilyenkor az egyébként is vérszegény holland arcokból a maradék vörös vérsejt is távozott és mikor az utolsó is lekapcsolta maga mögött a lámpát, a gazdatest fehér ajkai zavartan hebegni kezdtek valamit a nemek egyenlőségéről. Az egyenjoguság itt a képességekre épp úgy igaz, mint a randi utáni egyenlő számlarendezésre. Utóbbi egyébként odáig is fajul, hogy egyenesen a nő fizet. Köszi, emancipuncik!

Gubanc volt mindközül a legidősebb,a legbölcsebb, a titkok tudója, ahogy ez várható volt. Legtöbbet a tornyában tartózkodott, óriási ablaka lovardákra, tehén csordákra nyílt, és olyan végtelen, a horizontig terpeszkedő zöld legelőkre, amihez hasonló árnyalatot még soha sem látott. Gubanc szeretett a farmon élni, de azért tudta, hogy csak ideiglenes (mű) paraszt csupán. Egyik nap az ablakában csücsült és beafstekes hagymás pirítosát ropogtatta, ablaka alatt a boldog tehenekkel* (*ez terminus technicus ám, itt így hívják a szabadon tartott, komolyzenére fejt egyedeket).

Apropó, állatszerető állattartás.  Amíg otthoni piacon „nagy méretű” meg a „barnább, mint a hóka” meg a „kisebb, mint amaz” kategóriából lehet válogatni, itt a „Szabadon tartott tyúktól való”, „Organikus”, „Vegetáriánus”, és „Omega-3-mal dúsított” tojások kaphatók. A polcokon csinosan mutat, de a valóság más. Ugyanis az anyatermészettel egyesülni kívánó, csukott szemmel mezítláb fűben járós és triangulummal meditálós, qi (chi) áramláshoz igazított étrendű „hippik” olyan igényeket támasztanak a csirketartó gazdák felé, amit azok csak brutális eszközökkel (mint a csőr és ujjvégek lenyisszantása) élve tudnak kielégíteni. Ezt még tetézi a mértéktelen csirkehús fogyasztás is, mert a vörös hús az errefelé nem elég „zen”. Otthon elbűvölő Vega és Vegán barátaim vannak, de valamiért a holland gyártósorról szalasztottak nagyobb részt szériahibásak. Minduntalan felpapríkázódnak azon, hogy nekem a reggeli napköszöntő utáni ászánám a szalonnás, kolbászos tojásrántotta készítés, és innen már csak egy lépés és máris következik a jóga oktatói példamutatásom megkérdőjelezése. Megtanultam, hogy minden érvem pusztába kiáltott szó, így csak elnézem a megbotránkozástól színváltozós arcukat, és magamban újfent konstatálom, hogy a lelki béke valóban a restre sült csülökben és nem biomagvakban rejlik.  

Tehát ahogy Gubanc az ablakban ülve a legelésző jószágokat elnézte, eszébe jutott, hogy élete első elégtelen dolgozatát harmadik elemiben sikerült bezsákolnia. A dolgozat esszé kérdésében a tehenek kérődzését kellett kifejtenie, „De hát még csak az emésztésig jutottunk az anyagban és a tanítónéni máris a szaporodásra kérdez?” gondolta magában „A kis huncut!”. Így hát Gubanc, a 3.b osztály tanulója erre a kérdésre eképp felelt: a kérődzés a párzás azon fázisa, mikor a bika az üszőt noszogatja és szép szavakkal kérleli, hogy lépjen vele légyottra. Gubanc esszé kérdésre adott válasza nem aratott osztatlan sikert a tanítónéninél, nem úgy otthon. Így aztán az gyenge osztályzatot az akkor még zsenge -és mint később kiderült, naív- lelkű lányka a tanítónéni prűdségének számlájára írta.

Szemelvények a műparaszti romantikából

A farm és a legközelebbi civilizáció közti távolság már éppen akkora, hogy felindulásból elkövetett bulizás már nem lehetséges. Ha mégis, hozzávalók egy személyre: megbízható canga, tartalék égők, pumpa, francia szelepátalakító, esőkabát, rutinos ittas vezetés és nem utolsó sorban szerencse (Hollandiában a bicajosokat is fújatják). 

A „Nini, egy újabb azonosítatlan eredetű luk a szobám falán' felismerés már mindennapos. Az ebből triviálisan következő „na de miért” kérdésre adható válaszok lehetőségeinek halmazelemeit két lehetségesre szűkítettem:
1. Volt valami a falban, amit a falon kivül álló szeretett volna elérni (kábelek, szigetelés, családi vagyon)
vagy (és ez a válasz nem hoz nyugodt álmot) 
2. volt valami a falban, ami ki akart jönni.
Ez utóbbit a lelki békém megőrzésének érdekében elvetettem. Bár a fejemre húztam az elutasítás langymeleg paplanát, az első hónapokban sikítva ugrándoztam ki az ágyamból az éjszaka közepén, ha csak a hajam az arcomba hullott vagy megreccsent a padló.

Folyamatos béketárgyalások folynak a nagytesű pókokkal és a 15 mm-nél nagyobb bogarakkal. Az evakuálásra való felszólítás -és némi türelmi idő- után erőszakos cselekedetekkel kényszerítem őket megadásra majd a terület azonnali elhagyására. Ez egy állóháború; az ellenség a lövész-árok hadviselést alkalmazza, ráadásul ők vannak számbeli fölényben.

Tavaszi estéken elemlámpások járják az utat. Először megálltam nekik segíteni meglelni azt, amit szemlátomást elvesztettek. Kiderült, hogy ők önkéntese, akik fejüket vesztett, kanos békákat tessékelnek át a túloldalra (mert az Igazi mindig odaát van), így mentve meg őket a biztos haláltól. Nem csak a békáknak allokálódik az összes vér a fejéből déli tájékra; sajnos elég sok (szenvedélyes éjszaka után haza támolygó) Tásból lesz holland waffel miután szembetalálkoznak egy hengeres bálázót vontató traktorral. 

Így élt tehát a négy kicsi barát és a két szamár, Eduárdó és Emerencia, míg világ a világ és még két nap.