Barcelona, tűző nap, 17°c. A hajam tökéletes. Drei Wetter Taft. Amszterdam, fátyolfelhők, metsző hideg, 9°c és a frizurám még mindig tart. Drei Wetter Taft. Delft, köd, erős szél, 4°c. A frizurám pocsék, de ez nem történt volna meg, ha valóban használom a Drei Wetter Taftot.
 |
| Barcelona/Amszterdami reptér/Delft |
 |
| A gyanút keltő ojjektum |
A múlt héten Delftben jártam, hogy a diplomamunkámról számot adjak az ottani konzulenseimnek. Nem jutottam túl messzire vele, mert már a barcelonai reptér biztonsági kapuján lekapcsoltak; a prototípusom ugyanis fennakadt az átvilágításon. Több okból is kínos volt ez. Egyrészt, mert éreztem, hogy a bolti bevásárlásból, a dél-amerikai szappanoperákból és a youtube videókat megelőző reklámok szlogenjeiből összecsipegetett spanyol nyelvtudásom itt kevés lesz. Aztán meg mert erős volt a gyanúm, hogy nem egy a mérnöki pályáról letért reptéri vámost vet majd elém a sors. Harmadrészt, mert hitték is meg nem is, hogy ezt a bomba-szerű kütyüt én terveztem. Bár meg szerettem volna nekik mutatni, hogyan is működik, de a számítógépemhez nem engedtek nyúlni. Mire végül kerítettek egy angolul értő vámost, már két motozáson (egyik célzottan a hajamra irányult, mindig azt gyanítják, hogy az a csempész közegem) és egy VIP szobás átvilágításon voltam túl. Ez a katalán is Yodától tanult angolul (vagy Yoda maga is spanyol volt?-erről hallgat az előzmény-trilógia). A lényeg, hogy mindent kijelentő módban kérdezett és létige a mondat végén (ha valaki nem ismerné, azoknak itt egy Yoda-English fordító: http://www.yodaspeak.co.uk/). Emiatt tökéletesen másra feleltem, mint amire kíváncsi volt, az pedig nem a legjobb, ha az ember lánya felfegyverezett rendőrökkel van szegélyezve. A prototípusom ismertetését sikeres főpróbának konstatáltam; most már jöhet a hollandiai ősbemutató!
Mikor végre begördült a vonatom Delftbe, késő volt már és az északi szél röhögve sűvített át a kabátkámon egészen a csontomig. Ezen a napon nem csak terroristának, de teljesen hülyének is néztek...kétszer! Először Barcelonában, mert kabátot viseltem, néhány óra múlva meg Delftben, mert hogy ilyen vékonyat. Hogy a velőmig hatoló jeges szél okozta vagy a fehér vattacukor ködben átsejlő száz meg száz bicikli, amott meg az azt átdöfő középkori templomtornyok színházi díszletbe illő látképe, mindenkinek a képzeletére hagyom, de a szememből feltarthatatlanul potyogni kezdtek a könnyek.
Ha valami, akkor a bicikli kultusz hiányzik Katalóniából; két év alatt nem tudtam semmi olyan galádságot elkövetni tekerés közben, amivel kivívtam volna akár egy sajtfejű autós dudaszóját vagy rosszalló tekintetét. Éppen ellenkezőleg, lelassítanak, ha elhaladnak egy biciklista mellett, némelyik még egy mosollyal is megtoldja.
Hát eddig sem tudtam éppen elbújni Mataróban, de azzal, hogy egy lettem a négy városi biciklista közül, a rejtőzködésemet teljesen ellehetetlenítettem. Reggelente a vezetőiskolák autóit használom safety carként -mögöttük biztonságban ellavírozok a cirka 12 mázsa fémet használva sáncnak a többi autóval szemben. Cangásként, és most szerintem minden két keréken járó nevében beszélek, a rémképek legveszedelmesebbike a parkoló autók hirtelen rád nyíló ajtajai. Viszont trónfosztásról kell beszámolnom; a zombi-üzemmódba kapcsolt okostelefonozók a természetes ellenségeim közül immáron az elsőszámúak. Van, hogy 2 km/h-val csoszog át az úton, máskor meg a bicikli úton felejti magát, mert a whatsuppozás (a lehető legmagasabb tudati fukció) a teljes agykapacitását leköti, így nem futja már arra a a központi idegrendszerének, hogy a továbbporoszkálásra parancsot küldjön. És ilyenkor jön részemről a satufék, ami esőben (a fékpofák hatásfok csökkenése okán) egy -a canga nyergéből való- tigrisbukfencben végződik. Bár én majdhogynem az élettel összeegyeztethetetlen sérülésekkel távozok a Föld nevű bolygó légteréből, a zombi -legenyhébb helyzetváltoztatást sem produkálva- az LCD kijelző fényáradatának vonzásában él tovább. Az okostelefonozók nem mindenhol közveszélyes faj ám. A hollandok kezéhez is hozzánőtt a tapiteló, de az ottani kerékpáros kultúra mélyebb gyökerű annál, minthogy egy ilyen trend csorbítana a biztonságos és hatékony működésén.
Hanh, az én dögös vietnámi építész barátosném osztotta meg velem az ágyacskáját. A képek minősége joggal megkérdőjelezhető, de Vintage (avagy lehasznált, de sok pénzért megvenni még menő) kategóriában eséllyel indulhatna.
 |
| Sztárfotók (Vintage kategória) |
A nappali prezentációk után esténként stafétabotként adtak kézről-kézre; Delft turném állomásai az egykori lakhelyeim voltak; első este az egyetemi diák-kecóba voltam hivatalos, másnap a farmra, harmadnap a hippi kommunában hódoltunk a nem tudatos borfogyasztásnak, ami általában bulikba torkollott. Delft műszaki egyetemi város, másnéven Menville, vagyis férfiből túlkínálat van, lányokból meg túlkereslet. Ha más nem is, de a BMEs mikroökonomía előadásból megragadt, hogy az árupiaci túlkereslet a jószág (értsd: nő) árszínvonal emelkedését idézi elő. Így én, mint már korosodó -26 éves- is a versenyzők célkeresztjébe kerültem. Meg kell hagyni, hogy olyan kockás volt némelyik fiúcska hasa, hogy az ember jányának kedve szottyant matek példát oldani rajta. Viszont mi, Hanhnal egy évjárat vagyunk, így csak legyintettünk a Sixtusi-kápolna megelevenedett, szőke fürttű rózsaszín angyalkáira. És táncoltunk, egyre csak táncoltunk... Már mallott a pitty, mikor hazatekertünk, ami valószínűleg nem volt zökkenőmentes, mert még napokkal később is újabb, ismeretlen eredetű, 8 napon túl gyógyuló zúzódásokat és véraláfutásokat fedezek föl. Ezen a héten 5-ből 0-szor sikerült reggel időben beérnem a céghez, ami jól szemlélteti az alkohol bevitel és tánc fárasztó igénybevételének szinergiáját.
 |
| 2. számú (AKA perdöntő) bizonyíték |
A csizmám a kézzel fogható bizonyíték arra, hogy nem volt gyenge a rongyrázás. Az, hogy letáncoltam a talpát, felvállalom. Na, de ki rágcsálta meg a sarkát? Fogmélyedések és harapdálás nyomok őrzik ilyen jellegű bántalmazás emlékét. Rejtély marad, mert nem tértem vissza a merénylet színhelyére (többek közt azért, mert nem emlékszem, hol is van az). Szemelvények a másnap reggeli bevásárlólistámról: sajt, tej, tojás, csizma.
