Delft; esős, borongós, lehangoló. Vagy ez csak én lennék? Napi három neocitránnal, indokolatlan mennyiségű kamilla és gyömbér teával a hátam mögött (vagy inkább a hasamban) majdnem teljes bizonyossággal kijelenthetem: igen, ez én lennék. Péntek este van, tizenhatodmagammal ülök a használt papír zsebkendőimmel és az irigylésre méltóan lomha helyzetváltoztatási képességemmel. Utóbbival a legtutibb mozgás érzékelő orrából is kiütném a fikát.
Katonai kúszásban elvonszonszoltam magam a billentyűzetig és tartalék erőforrásom utolsó cseppjeit felélve begépeltem a tüneteimet a keresőbe. A net doki végül kiköpte, hogy torokgyíkom van, majd azt, hogy egy gyógyíthatatlan távol-keleti betegségem. Ezt viszonylag nehezen tudtam feldolgozni a változókori idegrendszeremmel (amit első körben dobott a gép). Minthogy földi napjaim meg voltak számlálva, úgy arra jutottam, el kell kezdenem élni az egyetemisták életét. Elvégre itt tanulok egy Szilikon-völgyének nemi arányával bátran vetekedő egyetemi városban (ismertebb nevén: Sausage Ville-ben). Ha hihetünk a síktükör alkotta képalkotásnak, akkor a velem szembeni látszólagos kép lesújtó állapota jókora sufni tuningért kiált.
[Első szint] Burkolati elem kiválasztása.
Könnyes búcsút venni a pihe-puha derékmelegítőtől és falatka ruciba vágni magam. Ez viszonylag egyszerű feladatnak bizonyult, mert az elmúlt napokban vesztettem némit az élő súlyomból. Mivel az ízlelőbimbóim már rég beintettek, kár lett volna belém minden jó falat, pláne a vajdasági mangalica ellátmány. Így esett, hogy a celebek lébőjtkúráit megszégyenítő étrendet követtem; kizárólag gyógyteáknak és kis viszkozitású ételeknek mormoltam a szocialista mantrát: „be a szervezetbe!”.
[Második szint] Másodlagos -periferiális- felületek kezelése.
Tüsszögő rohamban körmöt lakkozni [bónusz pontért: bal szem végig könnyfátyolban]. Eredmény a helyszín függvényében: 1) tánctér félhomályában- elfogadható szint, 2) jobb látási viszonyok (bár, mosdók) mellett már csak egy nagycsoportos ovis finommotirkai képessége a hátországom. Legfeljebb letagadom, hogy terméketervezőnek készülök.
[Harmadik szint] Elsődleges felületek kezelése.
Levonva a lesújtó konklúziót a [Második szint] eredmény(telenség)éből, arra jutottam, hogy elegengő, ha már elhalványítom az arcomon éktelenkedő Rudolf-i piros orrot (áldott legyen a L'Oreal Paris kémikusainak neve). Az átlag napi 76 tüsszögés és az ebből származó orrfújás had nem kevés pusztítást végzett a magyar népmesébe illő kalács arcomon. Az egyébként is pigment-hiányos bőröm még vérszegényebbnek tetszett. Igaz, hogy a szemeim beestek, de legalább háromszorosukra is dagadtak. A fáradság áldása is az arcomba könyökölt; a szemeim vizenyősekké váltak, ami réveteg -vagy mondjuk ki: buta!)- tekintetet kölcsönzött nekik (egy szórakozóhelyen nem gyenge hozzáadott érték). Egy túlcuccozott párizsi szupermodell hozzám képest csak disznó a tükörjégen.
[Négyes szint] Tuning
Bár a hajam első ránézésre egy orbitális káosznak tetszik, én inkább a klasszikus káoszelmélettel hoznám analógiába. Annak lényege, hogy még egy egyszerű determinisztikusnak tetsző dinamikai rendszer -mint egy szépen kifésült haj- is nehezen leírható, mert mérhetetlenül érzékeny minden kezdeti állapot megváltoztatására. És már a legparányibb hiba -egy hanyagul betűzött hajtű vagy huncut hajtincs kamikaze mutatványa- is beláthatatlan következményekkel járhat, kész pillangóhatás! Két perc mégis elegendő volt, hogy gubancból eljussak a rendezett káosz látszatáig. Hát igen, az évek meg a rutin!
[Ötös szint] Minőségellenőrzés
A szürrealizmus jeligéje után szabadon az eredményről elmondható: „olyan szép [voltam], mint a matrjoska-baba és a mopsz találkozása egy hóka faliszőnyegen”.
A fakó lovam nyergébe pattantam és röpke 20 perc múlva már a pincebár bejáratában voltam, vagyis a pontozóbírók célkeresztjében. A küszöb a rajt vonal, átlépésével eldördül a start pisztoly és mire a pulthoz érsz, már látod is a pontszámaidat hím egyedek szemgödrében; úgy pörögnek ki a számaid, mint a félkarú rablón a meggyek, almák és körték. Az evolúcióbiológiai pontozási rendszer képlékeny, az idő múlásával a protokoll manipulálható, hiszen az alkohol mennyisége és a pontozás szigorúsága egyenes arányosságban állnak. Más irodalmak szerint, a pontozás szofisztikáltsága inkább egy faékkel összemérhető. Ergo kettes számrendszerben szuperál, vagyis az 1: potenciális alany, 0: kérjük a következőt. Bárhogyan is, aznap este én versenyen kívül szerepeltem.
A slusszkulcs pörgetőkhöz és latin szeretők frappáns „te mit tanulsz?” nyitómondatához nem éreztem magamban elég lelki erőt és sajnos már alig akad egy rendes, beteg világunkban egészségesen frusztrált, és önbizalom hiánnyal sújtott férfi, aki a hatósugaraimmal interferenciába kész lépni. Így hát felöltöttem a szemellenzőmet és csak táncoltam, táncoltam, és táncoltam.
Hogy a láz vagy a fizikai igénybevétel okozta hőenergia többlet fűtött akkor este, nem tudom már. Mikor már rogyadozni kezdett a lábam, vettem a kalapomat és haza tekertem. Már narancsvirágos volt az ég alja, mikor befordultam az én kis farmomra. A péntek esti ereszdelahajam levét másnap további egy hektoliter kamillatea formájában ittam meg. De megérte; ilyen jó társaságban már rég mulattam. A szombat esti láz természetesen nem maradt el.
