CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK - a bejegyzés végén látható képek megzavarhatják az olvasók nyugalmát.
Ha valaki még zombi-film szűz, akkor a fenti nem mond többet, mint hogy borzasztó cím-adó vagyok. Zombikról röviden: ezek az oszteoporózistól sújtott úriemberek és hölgyek rázzák a rongyot Michael Jackson Thriller klipjében. Jackó végre önmaga lehetett, egyszerűen csak nem kellett az orrát felcuppantani, arcbőrét pedig a tarkójához celluxozni. Ami érthetetlen a zombikban, hogy mitől olyan mérges mind. Értem én, hogy kicsit kitikkadtak, és bár éhesen én sem vagyok tea-délutános virágos jókedvemben, de az a sok vicsorgás! Ezzel az állandó igénybevétellel csak megfejelik az anyagfáradás folyamatát, ami egyébként sem nekik kedvez. (Ja, mert, hogy ők már nem élnek, ez talán fontos lehet a történet szempontjából, ha valaki nem zombikkal kel és fekszik). Ez ugyanis alapjaiban rengeti meg a racionális világképemet. Ha valami nem él, minek annak energiát juttatni a rendszerbe? Ha pedig csak azért, hogy tovább ölhessen, akkor számolni kell a hatásfokkal, ami erősen a zombik fenntartható működése (az életfunkció szó itt talán nem lenne helyénvaló) ellen szól. Hacsak nem feltételezzük, hogy perpetum mobile-típusú rendszerrel állunk szemben. Ahogy T. Dénes Tamás írja, az emberi gondolkodás legnagyobb zsákutcája, hogy tágra nyitotta a téridőt és megalkotta a végtelen fogalmát, de felfogni képtelen azt. Innen már csak egy lépés, és máris a perpetum mobile-típusú rendszerek igéjét terjesztő hithű -sokszor önjelölt- tudósok közt találjuk magukat. Ők azok, akik bőszen és kontextus nélkül a Gödel-tételt fújják, miszerint egy ellentmondásmentes rendszer mindig ellentmondásossá tehető, egy bővebb befoglaló rendszerben. Így ami nem működik ellentmondásmentesen az euklideszi térben, az majd az einsteiniben, ami ott sem, az majd a következőben. A tér felfedezése tehát, amiben a perpetum mobile vígan himbálózhat az idők végezetéig, csak idő és nem emberi képzelőerő kérdése. A perpetum mobile pedig alapjaiban azért tudományellenes, mert a "kivétel erősíti a szabályt" közgondolkodás ingoványos talajára épít. Ebből az (ún. multistruktúra) elméletből kiindulva, ha a strukturális világot metrikus térben kvantitatíve írjuk le, annak átszámítása csakis valamilyen hibával történhet. De, hogy mi okozza az empíria (nem léteznek zombik) és a hollywoodi elmélet (léteznek zombik) közötti eltérést, ma még nem tudni.
Konklúzió: a zombik létezhetnek, de ez a fizikai törvényeivel ma még nem bizonyítható. (Sejtésem szerint az olvasók egy része most csapta rám a laptop fedőt. Okos lett volna talán a fenti felhívást nem csak a képi megjelenítésre, de a tartalomra is kiterjeszteni. Most kicsit aggódom is, vajon a jövendőbeli gyermekeim mennyire találják majd kielégítőnek az irracionális félelmeikre adott válaszaimat?)
Ha valaki még zombi-film szűz, akkor a fenti nem mond többet, mint hogy borzasztó cím-adó vagyok. Zombikról röviden: ezek az oszteoporózistól sújtott úriemberek és hölgyek rázzák a rongyot Michael Jackson Thriller klipjében. Jackó végre önmaga lehetett, egyszerűen csak nem kellett az orrát felcuppantani, arcbőrét pedig a tarkójához celluxozni. Ami érthetetlen a zombikban, hogy mitől olyan mérges mind. Értem én, hogy kicsit kitikkadtak, és bár éhesen én sem vagyok tea-délutános virágos jókedvemben, de az a sok vicsorgás! Ezzel az állandó igénybevétellel csak megfejelik az anyagfáradás folyamatát, ami egyébként sem nekik kedvez. (Ja, mert, hogy ők már nem élnek, ez talán fontos lehet a történet szempontjából, ha valaki nem zombikkal kel és fekszik). Ez ugyanis alapjaiban rengeti meg a racionális világképemet. Ha valami nem él, minek annak energiát juttatni a rendszerbe? Ha pedig csak azért, hogy tovább ölhessen, akkor számolni kell a hatásfokkal, ami erősen a zombik fenntartható működése (az életfunkció szó itt talán nem lenne helyénvaló) ellen szól. Hacsak nem feltételezzük, hogy perpetum mobile-típusú rendszerrel állunk szemben. Ahogy T. Dénes Tamás írja, az emberi gondolkodás legnagyobb zsákutcája, hogy tágra nyitotta a téridőt és megalkotta a végtelen fogalmát, de felfogni képtelen azt. Innen már csak egy lépés, és máris a perpetum mobile-típusú rendszerek igéjét terjesztő hithű -sokszor önjelölt- tudósok közt találjuk magukat. Ők azok, akik bőszen és kontextus nélkül a Gödel-tételt fújják, miszerint egy ellentmondásmentes rendszer mindig ellentmondásossá tehető, egy bővebb befoglaló rendszerben. Így ami nem működik ellentmondásmentesen az euklideszi térben, az majd az einsteiniben, ami ott sem, az majd a következőben. A tér felfedezése tehát, amiben a perpetum mobile vígan himbálózhat az idők végezetéig, csak idő és nem emberi képzelőerő kérdése. A perpetum mobile pedig alapjaiban azért tudományellenes, mert a "kivétel erősíti a szabályt" közgondolkodás ingoványos talajára épít. Ebből az (ún. multistruktúra) elméletből kiindulva, ha a strukturális világot metrikus térben kvantitatíve írjuk le, annak átszámítása csakis valamilyen hibával történhet. De, hogy mi okozza az empíria (nem léteznek zombik) és a hollywoodi elmélet (léteznek zombik) közötti eltérést, ma még nem tudni.
Konklúzió: a zombik létezhetnek, de ez a fizikai törvényeivel ma még nem bizonyítható. (Sejtésem szerint az olvasók egy része most csapta rám a laptop fedőt. Okos lett volna talán a fenti felhívást nem csak a képi megjelenítésre, de a tartalomra is kiterjeszteni. Most kicsit aggódom is, vajon a jövendőbeli gyermekeim mennyire találják majd kielégítőnek az irracionális félelmeikre adott válaszaimat?)
A zombikról azt is tudni érdemes, hogy felettébb nagy érdeklődést mutatnak emberi agyak elfogyasztása iránt. Pedig első blikkre azt hinné az ember, hogy vegák, mert olyan serényen forgatják a földet a temetőben (miután Kill Billt megszégyenítő módon kitörnek a koporsójukból), ragadózóknak meg amúgy is tahonyák. Egyszóval, nekem hézagos a sztori...mi a fenének jönnek elő? Éjszakai nasizás ereje csodákra képes, nem vitatom, de hogy az egész bagázsnak épp ugyanakkor támad kedve erre?! A nasizás meg különben is magánszám, a zugtevékenységnek a csoportos mibenlét pedig amúgy sem sajátja. Az arszpoetikájuk sem kiforrott; a sok arrrrgh, uuuuuurgh és öighööörgh nekem még kicsit kevés. Szóval vannak ezek a 2-vel közlekedő lények, akik ott teremnek, ahol te. Kísérteties hasonlóságot vélek felfedezni köztük és a villamosmegállóban álló járókeretes nénik közt, akik seperc alatt kiszagolják az ülő embereket és rádcsoszognak a járókeretükkel, ha nem állsz föl időben. Itt már rég nincs helye önakaratból és illedelmességből vezérelt cselekedeteknek, mert azok reakcióideje több, mint amire egy nyugdíjas öreghölgy türelme futtja.
Az ok, amiért ezt a látszólag értelmetlen gondolatfűzért morzsolom, hogy Halloween estéjén Philipses bajtársakkal csapott sejehuját ennek a műfajnak egy gyöngyszemével zártuk -a Land of the Dead-del. Egyik kollega grinchi mosollyal és a Philipses tárgyalókban használt vetítőkre erősen hajazó berendezéssel jelent meg az ajtóban, amit persze senki nem tett szóvá, mert akkor cinkossá válna. Így néztük meg a filmet (stílusosan) hetedmagammal (nem kalkulálva a járókelőket, mert ugye jó holland szokás szerint a függöny csak jelzésértékű, nincs többlettfunkciója a dekoráció mellett). Big Brother Live.
Az ok, amiért ezt a látszólag értelmetlen gondolatfűzért morzsolom, hogy Halloween estéjén Philipses bajtársakkal csapott sejehuját ennek a műfajnak egy gyöngyszemével zártuk -a Land of the Dead-del. Egyik kollega grinchi mosollyal és a Philipses tárgyalókban használt vetítőkre erősen hajazó berendezéssel jelent meg az ajtóban, amit persze senki nem tett szóvá, mert akkor cinkossá válna. Így néztük meg a filmet (stílusosan) hetedmagammal (nem kalkulálva a járókelőket, mert ugye jó holland szokás szerint a függöny csak jelzésértékű, nincs többlettfunkciója a dekoráció mellett). Big Brother Live.
A film láttán magasröptű eszmefuttatásba kezdtünk, ami kisebb részt volt csak az alkohol tudatmódosító hatásának betudható. Nekem katartikus erejű volt az a felismerés, hogy a zombik csak azért toporzékolnak (vagy többnyire egyenes vonalú egyenletes -naaagyon lassú- mogást végeznek), mert nem figyelünk rájuk eléggé. Itt most nem a Hitchkoki madaras 'mélyfilozófiára' gondolok, ami nekem mindig is kicsit erőltetettnek tetszett. És bár sokan a zöld, foszladozó arcú, agy-rágcsáló hullahad tettei mögé is társadalom kritikát vizionálnak, én mást látok emögött (de mondják meg a frankót, akiknek szakmájuk). Szerintem ezek a zombik csak szomjaznak egy jó kis pirománkodást, gyerekkorukban biztos őket is etették ezzel a 'bepisilsz, ha játszol a tűzzel' sztorival. (spoiler-alert) Van egy nagy csinadratta tűzijáték a film végén, amitől a zombik egycsapásra bájos kis gramlinekké (képzavar-alert) vedlenek. Tehát ha eddig bárki is kételkedett volna a 'jók' (élükön a talpig húsvéti kötözött sonkának öltözött suncival) győzelmében, akkor ki kell ábrándítanom. Összefoglalva: fokhagyma és feszület a vámpírok ellen és tüzijáték a zombik ellen. Ha pedig tutira akarunk menni, akkor augusztus 20-a a top-gun, ott nem érhet minket zombi támadás (nem összetévesztendők a támolygó zaklatott arcberendezésű ittas fiatalkorúakkal, akikből állami ünnepségeken nincs hiány). Tehát ennyit kell tudni mindössze a túlélésért.
Szóval Halloween; az ünnep, amikor a társadalom női tagjai bűntetlenül utca rongyának, a férfiak meg egytől-egyig több sebből vérző harcosoknak öltözhtnek. Így esett, hogy én -ezzel most végleg és visszafordíthatatlanul elismerve nemi hovatartozásomat- a Ponyvaregényből ismert, de piros lámpás negyed ihletésű Miájának öltöztem (miután kapott egy csipetnyi adrenalint a szüvébe). Igaz, akad fehér folt a művészi megjelenítéssel; ilyen például, hogy honnan jön a vér és hova tart, silány vér-effekt, meg ilyesmi. A happening a környezettudatosság jegyében telt, vagyis a zöld életmód élharcosaitól példát véve, a tököket teljes egészében felhasználtuk. A töklámpások fényénél szürcsöltük a töklevest és nyámnyogtuk el a tökös palacsintát almás-körtés-cimetes-vaníliás-...(egyszóval minden afrodiziákumot bele! szemléletű) öntettel. Ha valakinek nem tünt volna föl a vértócsa benne egy 14 cm-es fecskendő, akkor az alsó képen most mutatom...
