Felporszívóztam a szobámat, végeztem az összes szezonális kertészeti munkálattal, az országútim (kerék)agyát kimostam, a csapágyházát újrazsíroztam és ahogy felragasztottam a dátum-és fejezetcimkét az utolsó előadás jegyzetemre is, rádöbbentem, hogy ezek után vajmi kevés kapaszkodóm maradt. Elfogytak a pótcselekedetek; vége az önáltatásnak. Nincs más hátra, mint hogy megénekeljem a hétvégém egyszerre felemelő és csúfos történetét.
A King's day (tavalyig Queen's day) ünnepét már 1891 óta tartják. Az akkori politikai vezetőség a kenyeret és cirkuszt a népnek bevált gyakorlatát a III. Vilmos halála után regnáló Wilhelmina hercegnő születésnapján mutatta be, hogy ezzel erősítse a megtépázott nemzeti összetartozást. A narancssárga szín holland történelmi örökség, ami a 16. század óta uralkodó Orániai (oranje=narancsszín) ház színe. Orániai Vilmos volt a legkirályabb a királyok közt, mert kivívta a függetlenséget. Azóta már sok hattyú és bicikli lefolyt a csatornán, de az ünnep és a szín maradt. Ahogy az időzítése is -függetlenül az aktuális uralkodó születésének napjától. A legutóbbi főspiné, Beatrix, nem tavasszal talált világra jönni. Ő is januári, mint én, de ő nem szív; az ő zsúrjára eljönnek, mert akkor tartja meg, amikor akarja, a kis puncsos.
Az enyém január 13-a, ami ráadásul a vizsgaidőszak kellős közepén van (köszi ősök). Enyhítő körülmény, hogy a szláv újév is éppen erre a napra esik (vagyis inkább az enyém esik újév napjára, de ne szerénykedjünk). Ez azt jelenti, hogy nincs az a szomszéd füle ellen elkövetett magas decibellel véghezvitt bűncselekmény, aminek hatására a rendőrök kijönnének. Így aztán Édesapa egész évben erre a napra készül -felvásárolva a pirotechnikai eszközök legszélesebb palettáját balkán piacok pultjaról és/vagy azok alól.
Hagyomány, hogy az egyik szomszédunk ablaka alá és kertjébe rakétát lövünk. A tradició 4 éve kezdődött. Szép verőfényes délután volt, a napsugarak Édesapa autójának 14 mm-es koszrétegén játszottak; egyik kvarcszemről a másikra pattantak, majd vissza, amitől az egy nagy tömb gyémántnak tetszett. A pillangók is táncot lejtettek körötte és benne. Szabad volt az Á., mert két ablaküvegének régmúlt emlékét már csak az ablakkeretek tömítőgumiján himbálózó néhány üveg morzsa őrizte. Ezt a házunk előtt parkoló unikátot a jó magyar szomszédunk botor módon -és minden előzetes felszólítás nélkül, ergo rosszindulatból- el találta vitetni a roncstelepre. Mire ráakadtunk, már akkorára zsugorították, hogy zsebben elvihető volt. A bosszúállás édes hagyományápolása (a rendőri érinthetetlenség jegyében) minden év Boldogasszony havának 13. napjára esik. Szigorúan két rakétát röpítünk feléje, nehogy még a naívitás langymeleg takarójába búrkolózhasson. Egy még eltévelyedhet, de kettő? Hátha egyszer betalál a lelkiismeretébe...
No, de bemutatom Vilit, a B-day boyt. Hát ehun van e! Most szóljatok hozzá; milyen délceg és fess ez a fiatalaember! A képnek a Szúrja ki a szemeteket a sok csillámpor! címet adtam, fogadjátok sok szeretettel.
25-öd magammal nekivágtunk toronyirányt a fővárosnak, hogy méltón (nem a korunkhoz, hanem éppen hogy nem) megüljük urunk és parancsolónk születésnapját. A konzerv halnak is nagyobb a mozgástere, mint amennyi nekünk a vonaton jutott, de az ingerencia küszöbértékünket alkohollal csökkentettük. Mikor odaértünk, kiderült, hogy a bérelt hajónk fönn akadt az egyik csatornán. Bevillant a sztori, amit a gyerekek torkán szoktak lenyomni, miszerint a kutyus nem lapult ám herbárium-készre az úton, hanem egy farmra költözött, ahol a többi haszonállattal vidáman fogócskázik. Viszont látva ezt a videót, a cinizmusom halmazállapotot váltott és elillant:
Legyintettünk és a küszöbértéket tovább csökkentve nekivágtunk a városnak. Nehéz lenne leírni a napot, így inkább a benyomások kivonatának csepjét oldom föl az elmémben. A hang lüktétetésére ficergő bor a poharamban, a karamellás waffel illata, ölelések és a narancsszín ezernyi hömpölygő árnyalata; konga ütésre és goára örvénylő felfújható gumikoronák, naracs polók, öltönyök és gumicsizmák. A híd másik oldalán egyikük-másikuk a bankkártyájával örli finom porrá a spuriját, amit trikolór színű nagykarimájú kalapjuk árnyékában fel is szippantanak a DJ pultról, mindezt pedig a házak előtti kempingasztalról vásárolt -holland zászlóval átkötött- feles tequilával leöblítik. Narancs, naracs, és narancs mindenütt; kész Fidesz felvonulás (az időzítés remek; közelednek az EP választások). Bár ez nem politikai, csak narancs színezetű volt és a könnygáz füstje helyett a vicces cigik bukéja lengi be a teret.
Hajnal hasadt, a lábam hasogatott, de büszkén jelenthetem, hogy talpon maradtam. A hömpölygő tömeg nem vágta ki a biztosítékot, ahogy már oly sokszor. Legutóbb egy hónapja gyorsultam egy 1 g-vel a Föld középpontja felé, mert a tömegiszonyom elkapott (ahogy a babám is -és éppen időben). Mózes tengerszétválasztós akciója menő, de ugyanezt a fesztiválózó fiatalokkal megtenni hőstett. Máig nem értem, hogyan vágta haptágba magát a tömeg, de megnyílt előttünk és mi pillanatok alatt a szabad levegőn voltunk. Na, de a Király nap képekben:
A King's day (tavalyig Queen's day) ünnepét már 1891 óta tartják. Az akkori politikai vezetőség a kenyeret és cirkuszt a népnek bevált gyakorlatát a III. Vilmos halála után regnáló Wilhelmina hercegnő születésnapján mutatta be, hogy ezzel erősítse a megtépázott nemzeti összetartozást. A narancssárga szín holland történelmi örökség, ami a 16. század óta uralkodó Orániai (oranje=narancsszín) ház színe. Orániai Vilmos volt a legkirályabb a királyok közt, mert kivívta a függetlenséget. Azóta már sok hattyú és bicikli lefolyt a csatornán, de az ünnep és a szín maradt. Ahogy az időzítése is -függetlenül az aktuális uralkodó születésének napjától. A legutóbbi főspiné, Beatrix, nem tavasszal talált világra jönni. Ő is januári, mint én, de ő nem szív; az ő zsúrjára eljönnek, mert akkor tartja meg, amikor akarja, a kis puncsos.
Az enyém január 13-a, ami ráadásul a vizsgaidőszak kellős közepén van (köszi ősök). Enyhítő körülmény, hogy a szláv újév is éppen erre a napra esik (vagyis inkább az enyém esik újév napjára, de ne szerénykedjünk). Ez azt jelenti, hogy nincs az a szomszéd füle ellen elkövetett magas decibellel véghezvitt bűncselekmény, aminek hatására a rendőrök kijönnének. Így aztán Édesapa egész évben erre a napra készül -felvásárolva a pirotechnikai eszközök legszélesebb palettáját balkán piacok pultjaról és/vagy azok alól.
Hagyomány, hogy az egyik szomszédunk ablaka alá és kertjébe rakétát lövünk. A tradició 4 éve kezdődött. Szép verőfényes délután volt, a napsugarak Édesapa autójának 14 mm-es koszrétegén játszottak; egyik kvarcszemről a másikra pattantak, majd vissza, amitől az egy nagy tömb gyémántnak tetszett. A pillangók is táncot lejtettek körötte és benne. Szabad volt az Á., mert két ablaküvegének régmúlt emlékét már csak az ablakkeretek tömítőgumiján himbálózó néhány üveg morzsa őrizte. Ezt a házunk előtt parkoló unikátot a jó magyar szomszédunk botor módon -és minden előzetes felszólítás nélkül, ergo rosszindulatból- el találta vitetni a roncstelepre. Mire ráakadtunk, már akkorára zsugorították, hogy zsebben elvihető volt. A bosszúállás édes hagyományápolása (a rendőri érinthetetlenség jegyében) minden év Boldogasszony havának 13. napjára esik. Szigorúan két rakétát röpítünk feléje, nehogy még a naívitás langymeleg takarójába búrkolózhasson. Egy még eltévelyedhet, de kettő? Hátha egyszer betalál a lelkiismeretébe...
No, de bemutatom Vilit, a B-day boyt. Hát ehun van e! Most szóljatok hozzá; milyen délceg és fess ez a fiatalaember! A képnek a Szúrja ki a szemeteket a sok csillámpor! címet adtam, fogadjátok sok szeretettel.25-öd magammal nekivágtunk toronyirányt a fővárosnak, hogy méltón (nem a korunkhoz, hanem éppen hogy nem) megüljük urunk és parancsolónk születésnapját. A konzerv halnak is nagyobb a mozgástere, mint amennyi nekünk a vonaton jutott, de az ingerencia küszöbértékünket alkohollal csökkentettük. Mikor odaértünk, kiderült, hogy a bérelt hajónk fönn akadt az egyik csatornán. Bevillant a sztori, amit a gyerekek torkán szoktak lenyomni, miszerint a kutyus nem lapult ám herbárium-készre az úton, hanem egy farmra költözött, ahol a többi haszonállattal vidáman fogócskázik. Viszont látva ezt a videót, a cinizmusom halmazállapotot váltott és elillant:
Legyintettünk és a küszöbértéket tovább csökkentve nekivágtunk a városnak. Nehéz lenne leírni a napot, így inkább a benyomások kivonatának csepjét oldom föl az elmémben. A hang lüktétetésére ficergő bor a poharamban, a karamellás waffel illata, ölelések és a narancsszín ezernyi hömpölygő árnyalata; konga ütésre és goára örvénylő felfújható gumikoronák, naracs polók, öltönyök és gumicsizmák. A híd másik oldalán egyikük-másikuk a bankkártyájával örli finom porrá a spuriját, amit trikolór színű nagykarimájú kalapjuk árnyékában fel is szippantanak a DJ pultról, mindezt pedig a házak előtti kempingasztalról vásárolt -holland zászlóval átkötött- feles tequilával leöblítik. Narancs, naracs, és narancs mindenütt; kész Fidesz felvonulás (az időzítés remek; közelednek az EP választások). Bár ez nem politikai, csak narancs színezetű volt és a könnygáz füstje helyett a vicces cigik bukéja lengi be a teret.
Hajnal hasadt, a lábam hasogatott, de büszkén jelenthetem, hogy talpon maradtam. A hömpölygő tömeg nem vágta ki a biztosítékot, ahogy már oly sokszor. Legutóbb egy hónapja gyorsultam egy 1 g-vel a Föld középpontja felé, mert a tömegiszonyom elkapott (ahogy a babám is -és éppen időben). Mózes tengerszétválasztós akciója menő, de ugyanezt a fesztiválózó fiatalokkal megtenni hőstett. Máig nem értem, hogyan vágta haptágba magát a tömeg, de megnyílt előttünk és mi pillanatok alatt a szabad levegőn voltunk. Na, de a Király nap képekben:
