Láttam a boldogságot én,lágy volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém -
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény
/József Attila, Eszmélet
Vers értelmezése: mangalica reggeli; a hetedik mennyország
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése